Friss hírek
Home » Belföld » Valétálók sokasága búcsúzott Soprontól

Valétálók sokasága búcsúzott Soprontól

A Soproni Egyetem kapui kitárultak, a szalamander ismét elindult, nyomában pedig a fáklyák borostyán fényűre festették Sopron utcáit. Szombat este valétálók sokasága búcsúzott az Alma Matertől és az annak otthont adó várostól, Soprontól.

Az ünnepség hagyományosan a Soproni Egyetem főépületénél kezdődött, ahol Prof. Dr. Náhlik András, az intézmény rektora és az egyetem karainak dékánjai, valamint valétaelnökök intettek búcsút beszédeikben a valétálóktól. Ezután a rektor kitárta a Soproni Egyetem kapuját a díszes menet előtt, majd a valétálók a szalamander után elindultak, hogy dalolva elbúcsúzzanak az Alma Materüknek otthont adó város utcáitól. Az úton sok erkélyen és ablakban gyertyákkal köszöntötték őket a lakosok.
A valétálók végül átmentek a Tűztorony kapuja alatt, és megálltak a Fő téren, a városháza előtt, ahol menetük a végéhez érkezett. Itt Dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere köszöntötte őket.

– Megható pillanat ez mindannyiuknak, hiszen ezen a szép ünnepi estén, mint végzős hallgatók itt, az ősi várostorony lábánál, a Hűségkapu előtt búcsúznak városunktól és az Alma Matertől – kezdte így Dr. Fodor Tamás. – Az idei esztendő különösen felemelő, hiszen éppen 100 éve történt, hogy a Selmecbányáról menekülő egykori Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola Sopronban talált új otthonra – fűzte hozzá a polgármester, aki méltatta elődje, Sopronyi-Thurner Mihály és Klebelsberg Kunó, Sopron egykori országgyűlési képviselőjének szerepét a történelmi egyesülésben. – Az akkor ide költöző egyetemisták nem tudhatták, hogy itt maradásukat fegyverrel kell majd megvédeniük. Az akadémia hallgatói egy emberként küzdöttek azért, hogy Sopron magyar maradhasson és ők végleges hazára lelhessenek. A sikert nem adták ingyen, a fiatalok sokszor a legdrágábbal, az életükkel fizettek. Ezért mondhatjuk, hogy Sopron a vérrel szerzett Alma Mater. A 20. század viharaiban vívott közös küzdelmek, és együtt megélt dicsőséges események révén Sopron és az egyetem elválaszthatatlanul összeforrtak – fűzte hozzá a polgármester, aki így búcsúzott a valétálóktól: amikor kilépnek az ősi várostorony alatt, ne feledjék, Sopron, a Leghűségesebb Város mindig várja önöket. Szeressék, a távolból is! – emelte ki beszéde végén.

Ezt követően a valétaelnökök mondtak búcsúzó gondolatokat. – Amikor idejöttünk, olyanok voltunk, mint egy darab fatuskó, amely értékes lesz, ha megmunkálják, például szépen kifaragják – kezdte így beszédét Szegedi Márton Dezső, alias “Táncoló Talpak” faiparos valétaelnök. – Utunk itt, az egyetemen nem volt hosszú, de hála a minket nem Neptun kódként, hanem emberként kezelő professzorainknak és tanárainknak, a közösségért küzdő hallgatótársainknak és természetesen a Selmeci diákhagyományoknak nagyon sok mindent kaptunk, amiért örökre hálásak leszünk – fűzte hozzá.
– Az egyetem kapui most kinyíltak előttünk, de becsapódtak mögöttünk – mondta Kovács Dávid, alias “Emlékek Elsőbbségben” közgazdász valétaelnök. – De nem örökre! Hiszen a Soproni Egyetem falai, mint a családi házé, örökké visszavárnak. Sopron is visszavár minket, a város, aminek köszönhetjük, hogy most itt állhatunk. Hiszen rengeteg Selmecbányáról ideérkezett diáknak, tanárnak adott menedéket, úgy, hogy cseppet sem akarta elnyomni őket. Ezért is vagyunk hálásak ennek a városnak, ezért is üzenjük: sohasem feledünk téged, Sopron! – zárta így gondolatait.

Az ünnepség zárásaként hagyományosan elhelyezték az emlékezés koszorúit Sopronyi-Thurner Mihály szobránál.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

forrás:SopronMédia
fotó: Griechisch Tamás

Ez is érdekelhet!

Munkaerő-közvetítők csaltak el 1,6 milliárd forintot

Egy pécsi központú munkaerő-kölcsönző cégháló nem fizette be a közterheket több száz dolgozó után és …

%d blogger ezt szereti: