Breaking News
Home » Film » Marvel Kapitány Kritika

Marvel Kapitány Kritika

Több mint fél év telt el azóta, hogy megnéztük a legújabb Marvel alkotás előzetesét. A minap mi is beültünk egy Imax vetítésre és szembesültünk vele, hogy túl sokat vártunk ettől a filmtől.
Figyelem, spoiler veszély!

2018 őszén látott napvilágot a legújabb Marvel Cinematic Universe kiadásában a Marvel Kapitány előzetese. Sokkal többet vártam ettől a filmtől, őszintén mondva. Aki ismeri az előző részeket, vagyis a komplett szuperhős gárdát annak az első nagyjából 10 perc után helyre kerülnek a dolgok annak, aki pedig nem látta nagyjából olyan, mint ha egy három felvonásos színdarab első szünete után beülne, majd mire a cselekmény izgalmat hozna közlik, hogy vége van és teljesen új színdarabban megtudhatjuk mi lesz a végkifejlet. A dupla stáblistáról ne is beszéljünk.

 

 

Maga a cselekményszálak még az összeköthető kategóriába tartoznak, amíg a moziban élvezzük a popcornt és a kólát addig a film is csúszik, viszont, ahogy legördül a stáblista és kisétálunk, a teremből már nézzük mi lesz a következő program. Mély nyomot nem hagy bennünk sajnos a Marvel első önálló szuperhősnőjének filmje sem. Egy klasszikussal indul itt is a cselekmény. Adott egy nő, aki azt sem tudja ki maga és hol van, majd nagyot lépünk és kiderül, vannak szuperképességei, csakhogy az emlékei még mindig valahol a lomtárban pihennek.

Aki izgalmat és meglepő fordulatokkal teli filmet szeretne a vásznon látni és úgy élvezni a filmet, hogy még napokig lehessen róla beszélni, az ne erre vegyen jegyet! Dögunalmas lett, konkrétan a felénél nem tudtam eldönteni, hogy elalszom, vagy jöjjek ki inkább. Eredetfilm ez is, ahogy az MCU eddigi 21 filmjének közel a felét ez teszi ki, amit azért meg kell jegyezni, hogy nem mindig a legjobb döntés, mert magát a lényeget sokszor nézői szempontból rossz irányba viszik el ezek a sztorik.

Ebben is előre lehet már látni az összes rendező által megszokott csavarokat, hiányoznak az érdemi meglepetések és hiába minden komoly vagy épp poénosnak szánt utalás egyszerűen nem áll meg a történet a saját lábán. Amit az eddig már megismert karakterek ki és bejárkálása csak tetőz. Személy szerint a történet lelkét én a végtelenül édes kis Goose macsekba látom. Larson és Jackson adja még talán a szívét a történetnek, de sokszor itt is előre megjósolható cselekményszálak követik sajnos egymást. Hiányzik belőle az izgalom, a tetőpont, de igazából minden, ami miatt lázasan ülne a székben kezét tördelve és szurkolna vagy épp elkeseredne együtt érezve a főhősnővel. Nagyjából olyan előétel feelingje van az áprilisban megjelenő Végjátékhoz, amire már bizonyosan vágják a centiket a rajongók. Reméljük az nagyobbat fog szólni.

Képek: imdb.com

Ez is érdekelhet!

Filmajánló – Portré a lángoló fiatal lányról

A Mozinet ismét egy izgalmas francia filmet hozott el hazánkba. A Portré a lángoló fiatal …

%d blogger ezt szereti: